“A Facebook a legnagyobb időpocsékolás, mert mindenki annyira megszűrt képet mutat magáról. Csak a legjobb fényképeket töltik fel magukról. Csak a legmenőbb éttermekből jelentkeznek be. Csak a rájuk nézve hízelgő dolgokat rakják fel. Kicsit olyan, mint megállás nélkül versenyezni a szomszédékkal. Soha nem győzhetsz. Valakinek mindig jobb állása lesz nálad, jobb helyeken nyaral, szebb felesége lesz, és így tovább. Szóval felületesség felületesség hátán. Sosem fogod az emberek valódi énjét meglátni.”
Megengedem, vannak megfontolandó gondolatok ebben az interjúban a chicagói egyetemistával, aki negyedévre kiszállt az internetből és a mobiltelefonálásból. Ezzel együtt a kiemelt részhez csak két dolgot: tehát, hogy néhány fotóból még mindig többet lehet megtudni emberekről, mint sehányból. Másrészt a facebookon jóindulattal is ötven pocsék fényképre jut egy érdekes, ez pedig sajnos a szükségesnél ötvenegyszer több feltöltött képet jelent.
